HARMINCHÁROM
Amikor az osztag kibukkant a hiperűrből és felzárkózott a második, egyben utolsó ugráshoz a Pyria rendszer felé, Wedge bekapcsolta a komot. A hangerőt úgy állította be, hogy egy kilométeres körzeten – a hajók mozgásterén kívül ne legyen hallható, legalábbis érthető. Még ha így nem is volt felderíthető az adásuk a birodalmiak részéről, további elővigyázatossági intézkedéseket is tett, megakadályozva, hogy az adásba idegen bekapcsolódhasson.
– Itt a Zsivány Vezér. Még egy utolsó finomítás a terven. Nincs Phenaru fedőnevű rendszer Visszamegyünk a Fekete Holdra. – Wedge várta a tiltakozásokat és a megjegyzéseket, de csend volt a hangszóróban. Ezt a bizalom jelének vette, és elmosolyodott.
– A szimulált gyakorlat pontos volt, a következő szempontokat kivéve: a szimulált támadás egy aszteroidaövezeten át vezetett a bolygóra, ahol annak egyetlen holdján található kanyon várta magukat. Most a rendszer mögött bukkantunk ki, a felszínen megkerüljük a bolygót, és az éjszakai féltekén csapunk le. És a hold az, ami megnehezíti majd a visszatérést, de legalább eltakar bennünket a bolygó barátságtalanabb féltekéje elől. Az üstökösmaradványok meteorzáport okoznak, ami a felszíni felderítők számára megnehezíti a gépeink észlelését. Kérdés?
Bror hangja reccsent a hangszóróban.
– Azt akarja mondani, parancsnok, hogy azokra a sandákra vadászunk, amelyek a múltkor meglógtak előlünk?
Nekem az volt a benyomásom, hogy legutóbb mi menekültünk...
– Körülbelül erről van szó. Lesznek odalent barátok is, de nem a vadászgépekben. A feladat: szétlőni a csatlakozó alagutat, és elhagyni a terepet. Az üzemanyagot pontosan úgy kell beosztani, mint a szimulátorban. – Wedge rácsapott egy gombra a műszerfalon. – A sebesség- és iránykoordinátákat most küldöm. Három óra múlva érjük el a Borleiast, addig gondolják végig újra a tervet.
Az osztag fénysebességre gyorsult, Wedge pedig ellenőrizte az üzemanyagszintet. Figyelembe véve a küldetés paramétereit, a távolságot a hold és a bolygó között, a várható fogyasztási rátát, egészen jól állnak. A holdtól a Borleiasig tartó úton a tartalék tartályból fogyasztja az üzemanyagot, a többit áttölti a főtartályba, amit a Noquivzortól idáig használt. Ezzel a módszerrel tudja a leggyorsabban kiüríteni a póttartályt, és így még a támadás előtt megszabadulhat tőle.
Wedge bízott az embereiben, hogy ki tudják lőni az alagutat. Akkor szabad lesz az út a kommandósok számára, akik másik időpontban, másik irányból érkeznek a rendszerbe, hogy bejussanak, és elvégezzék a munkát, mire megérkezik a Védőszárny. A kommandó pontos időzítésének faladatát nem bízták rá, noha Ackbar azt mondta, hogyha ebben is segíteni tudna, azt jó néven venné. Ebből arra következtetett, hogy a kommandók érkezése és a Zsiványok akciója fedi egymást. Ennek logikus következménye az lesz, hagy a Zsiványok segítenek majd szétkergetni a helyi vadászokat, és ezt ő valószínűleg nem fogja tudni megakadályozni.
– Jók vagyunk, tapasztaltak vagyunk, és tudjuk, hogy győznünk kell – mosolyodott el Wedge, és lehívta a völgy képét. – Egy kis szerencse, némi lelkesedés, és semmi sem állíthat meg bennünket.
– De Celchu kapitány, muszáj megtudnom, hol vannak. – Mirax az adattáblájával feléje csapott. – Szerintem ez a bevetés csak megtévesztés.
– Sajnos, ez lehetetlen – rázta a fejét Tycho.
Mirax ujjával a szálláshelyek felé bökött.
– Na persze, azért állnak a biztonságiak az ajtaja előtt, mert nem mondhatja meg, hol vannak, én meg mégis itt vagyok, mi?
– A lehetetlenségnek vannak fokozatai – mondta Tycho, és ujjaival beletúrt a hajába. – Most speciel arról van szó, hogy nem tudom megmondani, hol vannak, egyszerűen nem tudom.
– Ez hogy lehet? – Mirax alaposan megnézte magának Tychót. – Maga az egység másodtisztje. Tudnia kell.
– Sajnálom.
– És ki tudja?
– Itt? Emtri.
– Hívja ide.
– Ms. Terrik, én tudom, hogy maga Antilles parancsnok barátja, de...
Mirax feltartotta a kezét.
– Nézze, én csak azért jöttem ide, mert szerintem ez a bevetés csak szemfényvesztés, és ők bele fognak sétálni egy csapdába. Hívja ide a droidot, mert szerintem az is benne van! Amíg ideér, elmagyarázom a lényeget, és ha nem tetszik, üssön le, és küldje a droidot a dolgára! Kérem! Nem akarom, hogy a barátaink meghaljanak!
– Rendben van. Kérem, foglaljon helyet! – Tycho előhalászott egy komlinket a zsebéből. – Celchu kapitány Emtrinek. Gyere az irodámba jelentéstételre! Sürgős.
– Megyek, kapitány.
Mirax leült egy tábori székre, és helyet csinált az asztalon, ami valójában egy protontorpedó ládája volt. Letette az adattábláját.
– Van holoprojektora?
Tycho megrázta a fejét, és egy halom adatlemezt az asztalról áthelyezett az ágyra, majd ő is leült.
– De jó képzelőerőm van. Mit hozott?
Mirax az adattáblájára pillantott, és összerendezte a gondolatait.
– Nem sokkal azután, hogy kiugrottak a rendszerből, a pilótám Emtritől lekért egy kereskedelmi listát. Sok katonai holmi volt közte, többnyire a feketepiacról. Pótrendelés volt egy korábbi listához, és mind alderaani eredetű portéka volt. Noha az utolsó öt évben elenyésző volt a kereslet irántuk, az áruk nevetségesen alacsony volt.
Tycho összevonta a szemöldökét.
– Ez úgy hangzik, mintha már nem gyártanák őket.
– Úgy van – mondta Mirax, és a nyomaték kedvéért előrehajolt. – Ezt kapja ki: jóformán nem volt áruk. Tudom, hogy az emberek a régi holmiért hajlamosak többet kérni, és ez arról árulkodik, hogy Emtri felfedezett valamilyen forrást, ahol bagóért veszi a katonai felszereléseket. Mivel a Zsiványok közül senki nem említette, hogy felfedeztek volna egy elhagyott alderaani áruraktárt, s mert a lista friss, azt kell hinnem, hogy Emtri kibővítette az alkatrészek beszerzési forrásait.
Tycho elgondolkozva dőlt hátra.
– Értem a logikáját, de...
– Akkor most figyeljen! Keringenek pletykák arról, hogy felfedeztek egy új alderaani áruforrást, de ott példátlanul magasak az árak. Az a gyanúm, hogy a Birodalom piacra dobja a készleteit, mert szüksége van az alderaani expatrióták birtokában lévő kreditekre, ugyanakkor nem akarja bevallani, hogy ez a tőke a Lázadók kezében van. Ha van ilyen forrás, legyen az birodalmi áruraktár, akkor a Zsiványok most oda tartanak. És nem kell hozzá sok ész, hogy megértsük, a Lázadóknak miért olyan fontos ez: rengeteg alderaani nomád él, aki szívesen jutna hozzá hazájának egy darabkájához.
– Számítson engem is közéjük! Egy ilyen raktár valóban vonzó célpont lehet, ugyanakkor alkalmas csapda is. – Tycho megdörzsölte az állát, és mélyet sóhajtott. Így már nem is olyan jó buli, igaz?
– Megrendeltem az összes portékát, amihez hozzá lehet férni, úgyhogy a lista nálam van. Senki nem férhet hozzá. És senki nem is tud róla, tehát a híre ennél tovább nem terjedhet.
– De igen, van lehetőség arra, hogy hozzáférjenek az információhoz.
– Pontosan – mondta Mirax, és felpattant, amikor Emtri belépett az ajtón.
– Jó reggelt, Celchu kapitány, Ms. Terrik. Miben állhatok a szolgálatukra?
Mirax megragadta a droid bal karját.
– Mondd meg, hová ment a Zsiványkommandó.
– Attól tartok, Ms. Terrik, ez az információ bizalmas. Sem ön, sem Celchu kapitány nem jogosult az adat megszerzésére. Ha elárulnám, kompromittálnám...
– Emtri, a reggel közölt listáddal máris elárultad a helyet.
– Attól tartok, ez nem igaz.
Tycho felült a székében.
– Hol szerezted az alderaani portékát?
A droid gyorsan feléje fordult, és a hangja is mintha megváltozott volna.
– Ha elárulom, akkor le kell mondanom a további beszerzésekről. Ez nem megy.
Mirax hitetlenkedő pillantást vetett a droidra, majd Tycho felé fordult.
– Maga elhiszi ezt?
– Nem, igazából nem.
– Engem csak a profit érdekel.
– Emtri, ez élet-halál kérdése.
– Hát persze, Ms. Terrik, az én üzletem léte függ tőle.
– Emtri, kussolj! – pattant fel Tycho.
A droid félrehajtotta a fejét, és furcsán nézett rá.
– Én nem mondtam semmit, uram.
– Megváltozott a hangja.
– Észrevettem.
Tycho szeme összeszűkült.
– Kuss.
– Már megbocsásson, uram.
– Kuss.
A droid olyan hirtelen zárta a teste mellé a karját, hogy Mirax ijedtében elengedte. A droid feje lassan előrehajolt, mígnem az álla a mellét érintette. A tarkóján ekkor láthatóvá vált egy nagy, vörös gomb.
– Mi folyik itt, kapitány?
Tycho tétován vállat vont:
– Nem tudom pontosan, de szerintem a droid várakozó állapotban van. Erre a trükkre akkor jöttem rá, amikor a Talaseát elhagyva az ön hajójára vittem. Hadihelyzet volt, és Emtri nem akarta abbahagyni a szövegelést. Mérgemben háromszor rákiabáltam, hogy kussoljon, és akkor így reagált. Addig így marad, amíg nem indítjuk újra. És amíg meg nem nyomom a piros gombot, sokkal könnyebb hozzáférni a memóriájához.
– Nem veszélyes manőver ez egy katonai droiddal?
– Nyilvánvaló okokból ez nem standard módosítás. Ennek a droidnak számos különös jellemvonása van, köztük bizonyára a hangszínváltoztatás is, amikor illegális információt kérnek tőle. De ezt később még ellenőriznem kell. Most azonban megtudhatjuk, amire kíváncsi. Emtri, tudni akarom, hogy a Zsiványkommandó jelenleg hol tartózkodik?
Pyria rendszer, Borleias, negyedik bolygó, egy holddal. Egy birodalmi támaszpont, több felhagyott ipari és mezőgazdasági vállalkozás. -A hangja kissé megváltozott. – E bolygón állítanak elő nagy értékű alderaani mezőgazdasági termékeket is.
Mirax vére megfagyott.
– Emtri, az ottani termékek listájához ki fér még hozzá?
– Ön az egyetlen, aki hozzáférhet, Ms. Terrik.
– A tudtod nélkül le tudja valaki másolni azt a listát?
A droid egy-két másodpercig nem válaszolt. – Ezt lehetetlenség megmondani.
Mirax Tychóra pillantott.
– A Birodalmat már biztosan értesítették. Tennünk kell valamit.
– Mit? Ha üzenetet küldünk utánuk, azonnal tudni fogják, hogy a mieinket figyelmeztetjük a csapdára.
– Akkor odamegyünk. Az én gépem elég gyors. Talán előbb is odaérek, mint ők.
– És a megjelenésünkkel felhívjuk a Birodalom figyelmét a rajtaütésre. – Tycho megrázta a fejét. – Bármilyen komüzenetet elfoghatnak, még ha rendszeren belül is küldjük azokat. Ez nem lesz jó.
Mirax ökölbe szorította a kezét, és a csípőjét verte vele.
– Tennünk kell valamit. Nem ülhetünk itt tétlenül.
– Ez így van, de pillanatnyilag ez az egyetlen, amit tehetünk. – Tycho lassan elmosolyodott, és megnyomta Emtri tarkóján a gombot. – És én már tudom is, miről van szó.